Az élő nagykoncert hetven fős kórussal, nagyzenekarral, profi stábbal, nagy élményt nyújtó fény- és hangtechnika kíséretében szólalt meg. Az első zenei szám után Danku Péter a Magyarországi Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője köszöntötte az egybegyülteket: „Magyarnak lenni majd annyit jelent: különbnek lenni, küldetéssel bírni, magyar az, aki többet szenved, többet dolgozik és mélyebben imádkozik, mint más" - idézte az erdélyi származású dunamelléki püspököt, Ravasz Lászlót. Elmondta, hogy minket Kárpát-medencében élőket nemzetektől függetlenül összeköt a Krisztusba vetett hitünk. A kárpátaljaiak ebben a testvéri közösségben nagy bajban vannak, háború és mélyszegénység jellemzi életüket. Kovács Sándor a Szatmári Református Egyházmegye esperese a 149. zsoltár szavaival üdvözölte a vendégeket és a zenekar nevével összhangban új énekre biztatott.
A gospel-koncert angol és magyar nyelven megrendítő őszinteséggel szólt a feszültségtől széttagolt világunkban élő, küzdő emberhez. A világnak, mely tele van megmászhatatlan heggyel, tudnia kell, hogy kicsoda Jézus, hogy Ő a fény, Ő a jó pásztor, Ő halt meg értünk. Ő talpra állít, és hazahív bennünket. Aki felismeri ezt, elmondhatja: „Tudom, nálad nincs már több fájdalom és könny. Ide vágyom. Hazatérni."
Gilicze Réka a Magyar Református Szeretetszolgálat szóvivője ismertette az együttes turnéjának a célját, egy rövidfilmben be is mutatta a Kárpátalján élő emberek sanyarú sorsát. Sok olyan család él ott, akinek egyetlen pénzkereseti lehetősége veszett el azzal, hogy a családfőt behívták katonának. Az adományok jó helyre kerültek.
A koncert végén Korda Zoltán házigazda lelkipásztor és Kánya Zsolt Attila egyházkerületi ifjúsági előadó is köszöntött, majd a záró szám után áldáskívánással ért véget az alkalom. Az együttes is feltöltődve távozott a partiumi városból. Aki nem volt ott, egy életre szóló élményt hagyott ki, aki ott volt soha el nem felejti.